Út az Úrhoz

Útilevelek a keskeny útról - lélektől lélekig

Ige dióhéjban

"Kövess engem!" Az pedig felkel, otthagyta mindenét és követte Őt."" /Lukács 5;28./

Golgota Rádió

Kapcsolat

Ha bármilyen észrevételed, megjegyzésed, javaslatod van az oldallal kapcsolatban, írj E-mailt a szerkesztőknek!
Ha van valami, amiről szívesen írnál a blogba, azt is elküldheted az alábbi címre:
bbence1995@citromail.hu

Új hal a vízben

2009.10.18. 18:47 Bod-E

A Lélek gyümölcsei: Szelídség

Sziasztok!

A szelídségről általában mindenkinek a kisbárány jut először eszébe: béget és csak meg a gazdija után, feltétel nélkül követi. Ez egy báránynál teljesen működőképes, de ha ezt magunkra kell vonatkoztatni, gondok vannak. Mindig sokkal egyszerűbb  és magától értetőtőbb visszaszólni, visszaütni, mint mondjuk meggondolt, bölcs és biblikus úton cselekedni. Jézus, mint pásztor tereli a nyáját, amiben nem birkák, hanem jóesetben mi magunk vagyunk, akik követik a hangját, szelíden és engedelmesen.

"22A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, 23szelídség, önmegtartóztatás."               /Galata 5,22-23./

Ha Jézust követed, valóban úgy kell követned, mint a juhok a pásztoruk hangját. Bíznod kell a vezetésében, abban, hogy Ő jó helyre vezet és gondoskodik rólad. Egy veszélyes, szakadékos hegyi legelőn a barikák hamar lepotyognának a sziklákról, ha a maguk feje után kóvályognának. De ha a pásztort követik, jól is laknak és biztos helyen tudhatják magukat.

Nekünk is valahol ilyennek kellene lennünk, de hát emberi létünkből adódóan nehezebb elfogadni egyes dolgokat. Nehéz elfogadni és belátni, hogy csak úgy van esélyünk végül jó helyre érkezni, ha életünkben Jézust követjük, nem a saját fejünket. Ő jól tudta ezt, mégis azt kéri tőlünk, hogy engedelmesen és szelíden kövessük, hiszen Ő mégis jobban tudja, mi a jó nekünk és szeretne minket erre a jó létre elvezetni.

Személyes tapasztalat, hogy a szülők általában jobban tudnak dolgokat. Sok hideg reggelen hallom szüleimtől: "Fiam, vegyél kabátot, mert fázni fogsz!" Először fölöslegesnek látszik szót fogadni, hiszen "nem kell, nem fogok fázni", én jobban tudom nekem mi a jó. Már önálló vagyok, nincs szükségem a babusgatásra. Ezek uán általában végig didergem a napot és a végén rájövök, hogy esetleg valóban kellett volna kabátot venni...

Ez persze csak egy egyszerű, hétköznapi dolog, de olyan értelemben mégis nagyon szemléletes, hogy Isten, mint a mi mennyei édesatyánk is hasonlóan próbál minket terelgetni. Felkínál egy jobb lehetőséget az életünkben, de ha mi jobban tudjuk.. Pár 'fázós nap' után azért rá lehet jönni, hogy mégis, azért jó volt ott az atya ölén a szeretetben, mint a mi önfejűségünk miatt való kóborlás a hideg világban. Persze ez az 'ideál', amit a világ mindenhogy ránk próbál erőszakolni; "..légy a magad ura..", "..te írod a sorsod.." Ismerjük mindnyájan a ezeket a szlogeneket, melyek igen hangzatosak, de ha belegondolunk, mind csak dacos ellenkezés a felkínált atyai szeretet ellen. 

Ha szelíden el tudjuk fogadni, hogy magunktól eltévedünk és az Úr vezetésére utaljuk magunkat, rá fogunk jönni, hogy egyáltalán nem csak 'bégetünk' és szaladunk a többiekkel a tömeggel a nyájban, hanem mint Isten emberei vagyunk a világ áradata ellen. Az Úrnak minden egyes bárányra gondja van, egyet sem hagy elveszni a nyájból. Ha megvan 99 báránya, elmegy és megkeresi a 100-at is.  A kérdés, hogy az eltévedt bárány követi-e gazdáját, vagy megy vakon a veszélyes zsákutcába, a villágba.

Áldjon meg titeket az Úr engedelmes és szelíd lélekkel, hogy a Jó Pásztort kövessétek életetekben!

Bence

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://veddesolvasd.blog.hu/api/trackback/id/tr301458508

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.