Út az Úrhoz

Útilevelek a keskeny útról - lélektől lélekig

Ige dióhéjban

"Kövess engem!" Az pedig felkel, otthagyta mindenét és követte Őt."" /Lukács 5;28./

Golgota Rádió

Kapcsolat

Ha bármilyen észrevételed, megjegyzésed, javaslatod van az oldallal kapcsolatban, írj E-mailt a szerkesztőknek!
Ha van valami, amiről szívesen írnál a blogba, azt is elküldheted az alábbi címre:
bbence1995@citromail.hu

Új hal a vízben

2010.07.17. 18:46 Bod-E

Újra a fronton..

Sziasztok!

 Nehéz elindítani valami újat, de még nehezebb újra életre kelteni. Most azonban újra szeretettel üdvözlök minden kedves Olvasót a blogunkon! :)

Amióta elolvastam a talentumokról szóló példázatot (Máté 25;14), nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy volt nekünk egy kis blogunk is, kéne írni. kénekénekénekéne... Majd holnap, ma nincs erőm/kedvem/időm/igém..

Időközben halványult az a lelkület, amit kaptam Jézus kegyelméből. Az a lelkület, amivel elindultam az Úr útján. Az áldást, amit kaptam teljesen természetesnek vettem, és a saját elképzeléseim szerint akartam irányítani az életem. Sajnos ebből nem sokszor sültek ki jó dolgok, de ami a legjobban bánt, hogy nem csak a saját lelkemet szomorítottam meg a szavaimmal, tetteimmel..

Egyre inkább elhatalmasodott rajtam a bizonytalanság és a félelem. Merjek-e még valamit tenni? Merjek-e még élni? Merjek-e még hinni Isten szabadításában? Nem tudom, éreztétek-e már azt a bizonyos "lét-bűntudatot", ami oly sok embert tud a mélybe rántani. Amikor olyannira nem tudod már vállani a felelősséget bármilyen kis dolog miatt, hogy leginkább elbújnál, hogy még az időt se kérdezhessék meg. 

Jézus azonban még a legrafináltabb rejtekhelyre is utánunk nyúl; hogy hajlandóak vagyunk-e elfogadni a közeledését, az már rajtunk múlik. Ő viszont az "ajtó előtt áll és zörget", akkor is ha mi hét lakat alatt őrizzük - magunkat. Pedig akármeddig is takargatjuk, a lelkünk sebei ott maradnak, amíg Jézus be nem  gyógyítja azokat. Hogyan is?

Egy ideje egyre inkább felszínre hozta bennem Isten a gondolatot, hogy valami nincs jól köztünk. Próbáltam ezt megmagyarázni, nem törődni vele, de leginkább elmenekülni előle. Az Úr elől menekülésnek azonban sosincs jó vége, ezt Jónás bizonyíthatja legjobban, akit ugyebár egy cethal állított meg..
Elbíztam magam, hogy az Úr már megmutatta, merre menjek, most már nem kell a véleménye. Próbáltam is elkerülni a válaszait, mert éreztem: nem lennénk összhangban. És közben egyre csak futottam Isten elől, de valahogy az áldást elhagytam útközben és belerohantam a félelembe és bizonytalanságba.
Aztán az Úr utánam nyúlt, mert látta, hogy ennek nem lenne jó vége. Adott egy lehetőséget, hogy Vele legyek és újra gondoljam a dolgaim. A gyülekezeti táborba az Ő kegyelméből jutottam el, újra és újra hálásan azért az emberéért, aki meghívott a táborba! Ezt a hetet az Úrtól kaptam, és tudtam, hogy ezért Neki kell adnom az időmet, hogy elvégezhesse, amit tervezett. Nem is gondoltam volna, mekkora áldással térhettem haza!
Amikor egy imaalkalmon ott volt az Ő jelenléte, valahogy visszafordított és megmutatta, mi minden történt, miközben rohantam. Nem hallgattam az Úrra, és így a legjobb akaratommal is csak átgázoltam mások lelkén.. Tudtam, hogy ezért én vagyok a felelős, de nem tudtam felvenni a felelősséget a tetteimért. Csak elsírtam mindazt, ami történt. Elmondtam, beismertem az Úrnak mindent.
Ha elismerjük, hogy bűnösök vagyunk, tudjuk, hogy nem állhatunk meg a szent Isten előtt. Én sem tudtam mást kérni, csak bocsánatot és hogy hadd fogadjam be újra Jézus áldozatát. Amikor pedig kijöttem a rejtekhelyemről, az Jézus magához ölelt és megtisztított a szeretetével. Olyan szeretettel, ami nem azzal törödik, hogy mit követtem el, hanem hogy Vele mit tehetek!

Ő látja minden szívügyünket, akár akarjuk, akár nem. De csak úgy tud segíteni rajtuk, hogy ha beismerjük a gyengeségünket és átadjuk neki. Ez sosem egyszerű dolog, mert ha tényleg őszintén és szívből megyünk, akkor nagyon mély érintést tud adni az Úr. Ilyenkor ne ijedj meg a közelségtől! Ha mindenkitől messze kerültél már a félelem miatt, engedd, hogy Ő jöjjön közel hozzád! Amikor betölt, olyan erőt tud adni, amit semmi sem tud legyőzni: a bizonyosságot, hogy te már az Övé vagy! Azé az Úré, aki legyőzte a halált, nem csak egyszer, hanem örökkre! És az Ő népének is megadja, hogy "el ne vesszen, hanem örök élete legyen!"

Akkor pedig felkelhetünk a betegágyunkról, felölthetjük a mennyei fegyverzetet és újra élhetünk! Ez nem egyszerű, hiszen nem a kórházban fogunk lakni, hanem igenis a frontra kerülünk: vissza a hétköznapi világba. De már nem önmagunkban, védtelenül, hanem bizonyossággal a Seregek Urának a nevében!

"Örvendezz szívem az Úrban, visszaadta erőmet az Úr.
Felnyílt a szám ellenségeim ellen, mert örülhetek szabadításodnak!"

/1Sámuel 2;1/

Isten áldjon titeket!

bence, S.D.G.

 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

http://veddesolvasd.blog.hu/api/trackback/id/tr252157634

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.